A katasztrófa turizmusról: miért mennél Csernobilba?

2019-02-01 14:29

Csernobil történelmét nem kell bemutatni. Szörnyű volt, de vége van, elmúlt, több mint 30 éve már.

Kivéve, hogy mégsem teljesen.

Amellett, hogy a radioaktivitás miatt a környékbeli élővilág továbbra sem állt helyre, a tragédiának más kihatása is van a jelenre. Mégpedig az, hogy Csernobil mára az egyik legnépszerűbb turistacélpont lett a „dark tourism” kedvelői között; évente mintegy 10 000 ember látogatja. De miért olyan vonzó ez a bizarr hely, és milyen marketinget használ egy Csernobilba csábító utazásszervező oldal? 

 

A katasztrófaturizmusról röviden

A dark tourism, vagyis katasztrófa turizmus egy olyan tág formája a turizmusnak, melynek keretében a turisták egy tragikus esemény helyszínét keresik fel. Szorosan összefügg az ún. remembrance tourismmal, amikor a turisták azért utaznak el egy-egy helyre (például világháborús emlékműhöz), hogy az áldozatokról megemlékezzenek. A turizmusnak ezen fajtái természetesen nem élesen elhatárolható jelenségek, hanem egymás átfedései; a lényeg, hogy a katasztrófaturizmus alapfeltétele a halál vagy a szenvedés.

Nincs ebben semmi meglepő, az emberi természet miatt mindig is vonzódtunk a bizarrhoz, a rendkívülihez, a tragikushoz. A koncentrációs tábor Auschwitzban, a ruandai mészárlás emlékműje Afrikában, a japán Aokigahara erdő (ahol a mitológia szerint démonok laknak és ami az öngyilkosok egyik „legkedveltebb” helyszíne) mind kimerítik a dark tourism fogalmát. De ide sorolható Pompeii is, vagy a pár éve elsüllyedt Costa Concordia tengerjáró fennmaradt, látogatható része.

Csernobil is egy a sok közül, ugyanakkor van valami, ami miatt mégis egy kicsit kilóg a sorból. Ez pedig a veszély és a kockázat faktor.

 

Tragikus, ezért vonzó

 

Csernobil az utazásszervezők szerint

Először nézzük meg, hogyan prezentálják Csernobilt a szervezők. Vegyük a hivatalos https://chernobyl-tour.com/english/ oldalt: én három fő megközelítést emeltem ki azzal kapcsolatban, hogy a szervezők szerint milyen a túra.

Méltóságteljes. A Chernobyl Tour oldalon a célok közt szerepel, hogy megalakuljon a Chernobyl National Park, emellett pedig szeretnék, ha az UNESCO világörökség részévé is avatnák. Ilyen ambíciók mellett egyértelmű, hogy igyekeznek Csernobilnak nagy jelentőséget tulajdonítani; vagyis azt próbálják hangsúlyozni, hogy Csernobil nem csupán egy morbid hely, ahova néha egy-egy őrült a saját felelősségére ellátogat. Nem, ennél többről van szó – a csernobili katasztrófa immár a történelmünk része. Ezért megilleti, hogy komolyan vegyük és hogy legyen arra lehetőségünk, hogy testközelből szembesüljünk a tragédia nyomaival.

Biztonságos. Az oldal bőven kitér a biztonsággal kapcsolatos tudnivalókra, és ez már önmagában segít meggyőzni az érdeklődőt arról, hogy a téma nincs a szőnyeg alá söpörve, és a turisták biztonságát természetesen nagyon komolyan veszik. Részletbe menően leírják, hogy az útvonal nem érinti azokat a területeket, ahol a legerősebb a radioaktivitás mértéke, és hogy ha rövid ideig tartózkodunk a helyszínen, és követjük a biztonsági utasításokat (egyebek közt hogy hosszúujjút és hosszúnadrágot viselünk), akkor megússzuk a szennyeződést. (…”reduces the risk of internal irradiation’s negative effects practically to zero.”)

… de azért kimondatlanul is veszélyes. Biztonsági intézkedések ide-oda, nincs 100% garancia arra, hogy a túrának később semmilyen kellemetlen következménye nem lesz az egészségünkre nézve – de ezt persze nem hangsúlyozzák. Persze, nem is kell, hiszen a veszély magától értetődő. Más szóval valahogy így fest a dolog: minél inkább győzködnek, hogy a túra biztonságos, annál inkább az az érzetem, hogy veszélyes.

Ezek alapján érdekes megfigyelni az enyhe ellentmondást a túra marketingjében. A marketing nem célzottan a "dark" aspektust emeli ki, mégis arra épít, hiszen mindenkit az érdekel.

 

Csernobil a turisták szerint

És mi a helyzet a látogatók szemszögével? Az áttekintett számtalan review és feedback alapján nagyjából két csoportra tudnám osztani a turisták eddigi tapasztalatait:

– vannak, akik az adrenalin miatt vállalkoztak rá, vagyis az „exciting fun” illetve az „adventure” miatt, és

– vannak, akik a túra edukációs értéke miatt. 

Ez utóbbiak azt emelték ki, hogy mennyire hasznos és tanulságos volt számukra a látogatás, mert így mennyi mindent tanultak az atomenergiáról – olyan gondolatébresztő dolgokat is, amik egyesek szerint hiányoznak a könyvekből, vagy az internetről.

Ezek a visszajelzések nagyrészt a hivatalos oldalon találhatók, és ezek egybevágnak a túravezetők szándékával és az általuk megcélzott közönséggel. Ugyanis úgy hirdetik magukat, hogy a túra tökéletes választás azoknak, akik kíváncsi elmével (inquisitve mind) rendelkeznek, és akik szeretnének elsőkézből kutakodni az atomenergia mibenlétével kapcsolatban. Persze nem meglepő, hogy ez a típusú review egybecseng a szervezők célkitűzésével, végtére is a szervezők szűrik ki, milyen review kerül fel az oldalukra…

A másik érdekesség, hogy a szervezők részéről igény van arra, hogy Csernobilt egy afféle örökségnek és emlékhelynek tekintse a közvélemény, de számomra egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez a turisták fő motivációi közé tartozna. Volt ugyan, aki azt írta, hogy a „haunting memories” miatt ment, és az úti program is tartalmaz emlékmű-látogatásokat, de a nagy többség mégsem elsősorban ezen a lencsén keresztül szemléli Csernobilt.

 

Szellemváros

 

Tehát akkor miért olyan vonzó célpont?

A némileg ellentmondásos marketing és a turisták lelkes visszajelzései után nézzük, hogyan is lehetne összefoglalni Csernobil fő vonzerejét. Szerintem a hely népszerűsége leginkább abban rejlik, hogy sokféle, különböző igényt is kielégít. Múltbeli tragédia helyszíne, ahol jókat lehet borzongani a bekövetkezett katasztrófán? Pipa. Elhagyatott romok, kísérteties szellemváros? Pipa. Halálos áldozatok, akikről megemlékezhetünk? Pipa. Adrenalinforrás, mivel a radioaktivitás manapság is abszolút jelen van? Pipa.

Csernobil a katasztrófaturizmus egyik mintapéldánya, magasiskolája, legfőbb halmaza.

Ugyanakkor éppen emiatt, számomra egy picit úgy tűnik, mintha még keresgélnék az irányt, hogy pontosan miben is rejlik a fő attrakciója. Egyelőre amolyan „itt minden van” érzetem volt tőle. (Ha komoly emlékhelyre szeretnél menni, gyere ide; ha izgalomra és adrenalinra vágysz, gyere ide; ha a misztikus szellemvárost szeretnéd agyonfotózni, gyere ide; ha az atomenergia tudománya érdekel, gyere ide…)

Ettől függetlenül a marketing működik, mert Csernobil népszerűsége egyre nő, és a legtöbb „dark tourism places” listán is az első 5 között van. Jól tudjuk, hogy van igény az extrémitásra; manapság minden, ami nem mainstream, az menő. Ebből következik, hogy Csernobil is elég korrekt referenciának számít, ha a belevalóságunkat akarjuk bizonyítani. Voltatok valamerre a nyáron? Igen, a Balatonon, és ti? Mi Csernobilba mentünk, 2 napos túravezetéssel bejártuk az egész katasztrófa sújtotta területet. Aztán ha meg is mutogatjuk a fotókat, amiket mondjuk Pripyatban készítettünk, ahol az evakuáció előtt 50 ezren laktak és ahol a híres, elhagyatott vidámpark található, nos, akkor szerintem kapunk majd egy pár elismerő/hitetlenkedő pillantást.

 

(És hogy én hogy jövök ehhez a témához? A Top Gear 21. évad 3. epizódja miatt került a látókörömbe a téma és felkeltette az érdeklődésemet – de nincs az a pénz, hogy én ide ellátogassak...)

 

UPDATE: Megint új színt kapott a téma, most, hogy nemrég kijött az HBO Chernobyl című sorozata, ami hatalmas sikert aratott. Ennek hatására még többen keresik fel a helyszínt (bizony-bizony, a filmturizmus...). A sorozatot ajánlom, mert nagyon jó, engem viszont szépen megerősített abban, hogy soha nem fogok oda elmenni.

 

Főként ezekről az oldalakról szemezgettem:

https://chernobyl-tour.com/english/

https://www.tourkiev.com/news/most-recent-chernobyl-traveler-tripadvisor-reviews/

https://www.telegraph.co.uk/travel/destinations/europe/ukraine/articles/how-can-i-visit-chernobyl-and-is-it-safe/

https://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g294474-d3370334-Reviews-CHERNOBYL_TOUR-Kiev.html

 

fotók: pixabay