Random dolgok, amiket szerettem vagy bosszantónak találtam különböző országokban (2. rész)

2019-01-19 17:55

Folytassuk a sort, újabb 3 országgal! Késői naplementétől a régi típusú vízcsapig, van még a tarsolyomban.

 

Belgium

PozitívAz egyik dolog, amit nagyon szeretek Belgiumban, az az, hogy mennyivel hosszabbak a nappalok ott nyáron. Mivel ugyebár északra és nyugatra van tőlünk, nagyon későn megy le a nap – van, hogy még este fél 11-kor is teljesen világos van! Volt, hogy a hajnali géppel mentem Belgiumba és aztán egész nap talpon voltam, úgyhogy már este 9-kor úgy tudtam volna aludni, mint a bunda. Viszont olyan erős fény volt még 10 után is, hogy egyszerűen megzavarodtam. Annyira nem volt este-érzetem, így még húztam egy darabig a lefekvést. Persze télen is tovább van világos, de nyáron érezni főleg a kontrasztot – így ha tehetem, mindig olyankor megyek Belgiumba. Egyszerűen olyan, mintha több órából állna egy nap.

 

NegatívAki hétvégén van ott és úgy gondolja, hogy majd vasárnap kényelmesen szétnéz az üzletekben, annak mondom: Ausztriához hasonlóan itt is minden zárva van vasárnap, így az emberek szombatra időzítik a bevásárlást. Ebből kifolyólag aki jót akar, az ne menjen boltok közelébe szombaton. Volt már ezzel kapcsolatban rossz élményem, amikor is kijött a tömegiszonyom a genti Primarkban. Támadt ugyanis egy olyan ártatlan gondolatom, hogy beugrok gyorsan sapkát venni (mentségemre szóljon, kint 5 fok volt és csak egy satnya kapucnival rendelkeztem, úgyhogy ez a gondolat meglehetősen indokoltnak tűnt). Naivan azt hittem, hogy ha céltudatosan megyek vásárolni, nem pedig nézelődök és lézengek, akkor hamar és sértetlenül végezni fogok. Hát a nagy frászt. Lépni nem lehetett, az emberek összevissza taposták egymást, semmi levegő nem volt, a ruhák pedig összevissza, nagy rendetlenségben hevertek szanaszét, a kasszánál kilométeres sor. Végül kaptam sapkát, meg mellé egy kis idegbajt is.

Egyetlen opció van vasárnapra, ha valami kell, az ún. Nachtwinkel, ami kis közértnek felel meg. Nekem azóta a szívem csücske a Nachtwinkel, mióta ott vettem életem egyik legfinomabb üdítőjét. Ez úgy nézett ki, mint egy energiaital, csak pont az ellenkezője volt, egy relax-drink, mégpedig Bob Marley-s. Nemcsak isteni finom volt, de nagyon hatásos is. Este megittam, kidőltem. „Citrusos, gyógynövényes” nyugtató összetevői felettébb hatásosnak bizonyultak –  milyen kár, hogy mikor legutóbb kerestük a boltban, már nem volt. Az eladó közölte a kérdésünkre, hogy azóta már betiltották. Hmm…

 

 

 

Anglia

PozitívA tej. Lényegében az történt, hogy az utálom-a-tejet állapotból eljutottam az imádom-a-tejet hozzáállásba és nem azért, mert öregszem és változik az ízlésem. Nem, az érdem kifejezetten az angol tejé, mert Magyarországon se azelőtt, se azóta nem szerettem a tejet. Csak a cornflakes-hez öntöttem egy keveset, mert hát mégse szárazon egyem, de az elképzelhetetlen volt, hogy magában igyam. Aztán kimentem Angliába és kipróbáltam az ottani tejet. Ott valahogy teljesen más íze van; egyáltalán, ott van íze. Amit itthon árulnak a szupermarketekben, azt én sokszor csak fehér víznek hívom, mert kicsit olyan se íze se bűze kategória az egész, hiába próbálkoztam 2% fölötti tejekkel is. Angliában viszont a tejnek köze van a valódi tejhez – nem hiába a sok esőtől szép zöld legelők és elégedett szarvasmarhák. A lényeg, hogy ott kint elkezdtem magában is inni a tejet, sőt, néha még a teámba is tettem, ahogy egy valamirevaló angol teszi (nem olyan undorító az, mint elsőre tűnik!). Amióta hazaköltöztem, kimondottan hiányzik az angol tej, amit ízben egyébként csak a holland tej tudott megközelíteni.

 

NegatívA csapok. A kevert vizes csap nagyon ritka Angliában, szinte mindenütt a régi hagyományokhoz híven hideg-meleg vizes csapok találhatók. Ez nem lenne annyira nagy gond, ha be lehetne állítani a víz hőmérsékletét úgy, hogy kellemesen langyos legyen, de erre semmi esély. A hideg csapból jeges víz folyik, a melegből pedig tűzforró. Nem mondom hányszor kaptam el a kezemet szitkozódva miután hozzáértem a vízsugárhoz és vagy leforráztam magam, vagy úgy éreztem, lebénult a kezem, mert annyira hideg volt. Noha Angliában sokat tartózkodtam, ezzel az egy dologgal képtelen voltam megbarátkozni. Az, hogy másmilyen ott a konnektor, hogy az út másik oldalán vezetnek, vagy hogy a fürdőszobában olyan a villany, hogy meg kell rántani egy zsinórt és utána traktorzúgás kíséretében lesz csak halvány fény – ezt mind meg lehet szokni. A csap viszont számomra egy olyan dolog, hogy mégis miért nehezítené meg valaki így az életét, amikor erre már van megoldás?! De nem, ők maradnak a régi csapoknál, nekem pedig külön lelkierőt kellett gyűjtenem minden mosogatás és kézmosás előtt.

 

 

 

Görögország

PozitívÚgy általánosságban véve az emberek közvetlensége volt az, ami megfogott. A görögök kifejezetten kedvesek és vendégszeretőek: az étteremben körbe ajnároznak és a nemzeti italukat, az Ouzo nevezetű ánizslikőrt ajándékba adják kísérőnek, csak úgy, mint az extra süteményt a végső fogásnak. Úgy vettem észre, hogy szeretnek beszélni, de a másik emberre is nagyon kíváncsiak. Még a helyi buszsofőr is nagyon érdeklődő volt, és amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mindjárt elkezdett ódákat zengeni Détári Lajosról (híres magyar focista volt – mármint még él, csak már nem focizik, bár bevallom akkor még nem tudtam, kiről van szó). A stresszt is csak hírből ismerik. Az egyik görög szerint, akivel szóba elegyedtünk, ők „lusták”. Nem tudom, hogy ez-e a jó szó, szerintem egyszerűen csak nem idegbajosak, örülnek annak, ami van, nagyon lazák. Éljen a görög mentalitás!

NegatívMint tudjuk, Görögországban a régi csatornarendszer miatt a legtöbb helyen nem szokták lehúzni a WC-papírt (elsősorban a szigeteken), hanem helyette a szemetesbe dobják. Amikor ott voltam, úgy voltam vele, hogy ez nagyon bizarr meg minden, de majd odafigyelek rá, nem probléma. Mondanom sem kell, hogy már az elején elfelejtkeztem róla – annyira automatikus a mozdulat, ahogy a WC-be dobjuk a papírt! Jó, nyilván ettől még nem dugult el semmi és bizonyára nem én voltam az első szórakozott turista, aki így járt. Utána már tényleg odafigyeltem, de közben azért folyton azon járt az eszem, hogy ez mégis hogyan higiénikus? A válasz annyi, hogy ők értelemszerűen naponta viszik ki a szemetet, nincs az, hogy jó, jó, majd holnap ráér. Viszont amikor kint a házak melletti konténerre téved a tekintetem, amikor 40 fok van és ott matatnak a kóbor macskák, akkor azért egy picit elfog a rosszullét. De hát nekik működik így, szóval egy hétig én is kibírom...

 

Heraklion