Francia síterepekről – hol, miért, mennyiért?

2019-01-31 21:08

A síelés számomra a tél szerves része, sőt, az egyetlen fénypontja az ünnepek mellett. A havat is csak két alkalommal tűröm meg évente; abban az egy hétben, amíg síelek, illetve Szenteste. A síelés télen ugyanúgy feltölt, mint a tenger nyáron, már amikor összejön. Persze, a síelésnek is akadnak olyan részei, amiket rühellek, például, hogy hideg van és hogy nehéz cipelni a sílécet ötszáz réteg ruhában; szoktuk is mondani, hogy az a legjobb a síelésben, amikor a nap végén levesszük a síbakancsot. Ezek az apró frusztrációk azonban eltörpülnek az élmény mellett.

Az évek alatt egyre hosszabb időre és egyre messzebbre merészkedtünk a sítáborok alkalmával, így egyre több összehasonlítási alapom van. Bár sokan a közeli Ausztriába járnak, több szempontból is érdemes beruházni egy olasz vagy francia sítúrára. Mivel én legtöbbször Franciaországban voltam, és az ottani pályák tetszettek a leginkább, ezért most ezekről lesz szó.

3 indok, amiért szerintem megéri Franciaországig utazni!

 

1, A pályarendszerek nagysága

Aki egyhetes sítáborba megy és nem egy hosszúhétvégére, annak nem mindegy, mennyi és milyen hosszúságú pályát tud besíelni. Franciaországban nagyobb pályarendszerek vannak, mint közeli szomszédaiban, úgyhogy ez mindenképpen jelentős előny.

 

2, Ár-érték arány

A hatalmas pályarendszerekhez képest Franciaország nem olyan őrületesen drága. Egy síbérlet sehol sem olcsó igazán, ez tény, de ár-érték arányban Franciaország teljesen korrektül áll; Olaszország már jóval drágább, de bizonyos helyeken Ausztria is. Igen, az útiköltség megint átbillentheti a mérleget, mert Ausztriában pár óra alatt ott vagy, míg Franciaországra egynapos autózást kell szánni, de megint csak azt tudom mondani, hogy ha egy hétre megy az ember, akkor megéri.

 

3, A látvány

Az Alpok mindenütt csodálatos, így Ausztriában is, de a nyugati rész valami egészen lenyűgöző. Síeltem már 3000 méteren úgy, hogy szembe a messzeségben a Mont Blanc csúcsa nézett velem farkasszemet – ezt azért nehéz überelni. Erdőségeket ritkábban látni, mint mondjuk Ausztriában, mivel itt magasabban terülnek el a pályarendszerek.

Ennek mellékes bónusza, hogy míg Ausztriában és Olaszországban tilos letérni a pályáról, addig Franciaországban divat a freestyle síelés, azaz a hegyek oldala teljesen össze van karcolva a pályák mentén. Nem ajánlott, persze, mert hiába nincsenek fák, azért nem teljesen biztonságos, de ésszerű keretek közt azért néha jó buli kihúzódni a pálya mellé egy kicsit, ahol nincs ratrak nyom.

Na de Franciaországon belül is rengeteg síparadicsom van, akkor hova a legcélszerűbb menni? 

 

Mutatós

 

Alpe d'huez

Az egyik legnépszerűbb francia síparadicsom, és joggal. Összesen 236 négyzetkilométernyi területen lehet síelni, a leghosszabb pálya pedig 16 km. Gondoljunk bele – 16 km hosszan kanyarog le a hegyről! Itt található Európa leghosszabb feketepályája is.

Az egy másik történet, hogy én milyen lelkiállapotban jöttem le rajta. Annyit mondanék (és akinek nem inge, ne vegye magára): ha a síelők a normális autóvezetők megfelelői, akkor a snowboardosok a BMW-sek vagy a motorosok.

A szintkülönbség 2200 méter, ami azért nem szokványos. A legmagasabb csúcs 3330 m magas, ahova 80 férőhelyes kabinos lift visz fel (de csak miután kivártad a kígyózó sort, és vagy megfagytál a jeges szélben, vagy rádizzadt a meleg sícucc a napsütésben). A kilátás leírhatatlanul gyönyörű: havas hegycsúcsok, csend és nyugalom ameddig a szem ellát. Persze a csend csak a nagy messzeségre vonatkozik, mert a kilátóban hemzsegnek a síelők és a turisták, akik csak fotózni jöttek fel. De nincs is ezzel baj, gyorsan cserélődik a nép, mert a liftek is viszonylag gyakran járnak.

Nekem ez a személyes kedvencem, mert a kéktől a fekete pályáig mindenből van egy csomó; szélesek, jó minőségűek és jó elhelyezkedésűek. A sokféle kék-zöld pálya miatt kezdőknek is kiváló! A legtöbb lift egyébként kabinos és beülős, így rossz időben sem ázol szét.

Nem tudom pontosan mire mutatok itt…

… de valószínűleg erre, a hegcsúcsok tengerére 3330 méterről

 

Volt egy kis hó: egy ház tetején ácsorgok

 

 

Vars - Risoul

Franciaországon belül is talán az egyik leginkább korrekt pályarendszer ár-érték arányban (összehasonlításképpen: míg Alpe d’huez-ben a napi jegy 53 euróba kerül, itt 40-be). A pályarendszer összeköt két különböző völgyben levő települést, Varsot és Risoult; mindkettő bőven kínál lehetőséget pályaszállásra. A terep eléggé változatos, például sok összekötő, lapos szakasz is van, ahol kifejezetten hajtanod kell magad.

Nagyon nem bírom ezeket a szakaszokat, de tény, hogy a síléces "gyaloglásnak" is megvannak az előnyei. Fázás ellen jó, garantáltan szétizzadsz.

Van pár olyan pálya is, amin picit olyan érzés csúszni, mintha a Holdon síelnél. Tisztában vagyok vele, hogy ez a hasonlat sehogy sem működik, de azért kifejtem: ez a rész némileg félreesőbb helyen van, mint a többi, központibb pálya, a felszíne pedig nagyon lankás, völgyes-dombos. Ráadásul itt mindent teljesen betakar a fehérség, de olyan szinten, hogy egy idő után el is lehet szédülni; az izoláltabb elhelyezkedés miatt nincs körülötted a kopár hegycsúcsok látványa, mint a többi helyszínen.

Ez volt az első franciaországi terep, amit kipróbáltam, úgyhogy akkor még különösen nagy élmény volt, hogy 185 km hosszú pályarendszert lehet besíelni!

Nem volt tömeg a felvonóknál és hüttéknél sem

 

Sok a lassú átkötő szakasz

 

Valmorel

Innen mindössze 80 kilométerre található a Mont Blanc, úgyhogy jó időben látni is lehet a csúcsát, ami nem utolsó látvány. A pályák elég jók, de különösen nem emelkednek ki semmivel a többi közül – bár elfogult megítélésemhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy kevés hó esett abban az évben, amikor ott jártunk, így sok pálya le is volt zárva. Amelyek pedig nyitva voltak, azok sem szűkölködtek előbukkanó fűcsomókban.

Egy ilyenen szálltam el egyszer Valmorelben, mint a győzelmi zászló, és az volt az eddigi legfájdalmasabb esésem. Ez egy csöppet elfogulttá tesz a hellyel szemben, és nem feltétlen pozitív értelmben.

A másik probléma, amivel szembesültem, az volt, hogy rengetegen voltak a pályákon. Nem tudom, hogy mi mentünk-e rosszkor abban az évben, vagy ott mindig ez van, de a legtöbb pálya oktatócsoportokkal volt tele. Nagyon aranyosak az 5-6 éves törpék, ahogy sorban, csigatempóban, hóekézve kanyarognak le a hegyről az oktató után, de ilyenkor nyilván sokkal figyelmesebbnek kell lennie a többi embernek, és nem lehet ész nélkül döngetni. Az egész síelés egyfajta óvatos stratégiai játék volt, hogy hogyan kerüld ki a többieket és juss le épségben – az élvezetből nem sok maradt. Ettől függetlenül szívesen adnék még egy esélyt Valmorelnek, mert a pályaválaszték teljesen jó; a tömegről és a hó hiányáról nem a hely tehet...

 

A szállás nagyon jó volt, egy köpésre a pályától

 

Briancon

Az egyetlen kakukktojás a listán olyan szempontból, hogy bár már többször is jártam Brianconban, még nem síeltem – viszont több családtagom és ismerősöm is sízett már itt, úgyhogy azért van némi képem róla. Briancon nagyon közel van a francia-olasz határhoz, tehát nem kell olyan sokat utazni, mint más francia pályarendszerekhez. Sok csákányos és tányéros felvonó van itt. Én nem rajongok ezekért, mert könnyű kibukni belőlük, persze csak akkor, ha az ember nem figyel oda és hajlamos bénázni, ami pontosan illik rám.

Most realizálom, hogy nem is tudom, hogy hívják ezeket a felvonókat rendesen a köznyelvben, de ha nem is úgy, hogy "tányéros", szerintem mindenki tudja, mire gondolok.

50 eurójával ez a legdrágább terep Alpe d’huez után (továbbra is a napi felnőtt síbérlet árát tekintve), de a pályák egyöntetű vélemény alapján kiemelkedően jók; sokfélék, hosszúak, szélesek. Ami még jelentős pozitívum, hogy Briancon nem csupán egy síüdülő falu, hanem egy nagyon hangulatos városka is. (Sajnos erről csak esti és homályos képem van… de legközelebb megtanulok rendesen fotózni, ígérem.) Ez Franciaország legmagasabban elhelyezkedő települése, és a történemi óvárost nyáron is szívesen látogatnak a turisták. Szóval nagyon remélem, hogy valamelyik elkövetkező évben Briancon lesz a cél!

 

Briancon pályáin több az erdős rész